Napi vicc
Miért rúgtam ki a titkárnőmet?
Két hete volt a születésnapom.
Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta:
Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen.
A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.
Úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt:
Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem.
Legalább egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Mari így szólt:
- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték:
a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a
Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverőn, és .......
a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam!
Médiatár
Simonfa története
A megyeszékhelytől 8 km-re délre fekvő falu a Kaposba ömlő Zselic-patak völgyébe, a völgyre néző zselici domboldalra települt.
A község határából bronzkori tárgyak is előkerültek, bizonyítva, hogy már akkor is lakott volt. A helység neve a Simon személynévből származik, viselője a falu egykori tulajdonosa volt. Az utólag a " falva " szó rövidülése.
Simonfa nevét 1421-ben említette először oklevél Symonfalwa néven, mikor Zsigmond királytól a Tamási család kapta meg adományként Illyemindszenti János itteni birtokait.1536-ban Fanchy János és Péter voltak a település földesurai. Az 1554 évi török kincstári adólajstromban csak 6, az 1571 évében pedig 10 házzal volt felvéve. 1598-1599-ben Dersffy Ferenc birtokaként említették az oklevelekben. Az 1660 évi dézsmaváltság jegyzékében a szigligeti vár tartozékai között sorolták fel. 1715-ben 8 háztartását írták össze, ekkor Guary Gábor birtoka volt, majd 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady családé, 1767-ben és 1776-tól a Somssich családé volt. A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. Az 1900-as népszámlálás 731 simonfait regisztrált. A népességszám a 20. század második felében kezdett erőteljesen csökkeni.
Simonfa 1872-től a 20. század közepéig körjegyzőségi székhely volt, 1990 óta ismét az, a térség közigazgatás központja, a Simonfai Közös Önkormányzati Hivatal székhelye.
Római katolikus iskolájában már 1839-ben kántortanitó oktatta a gyerekeket.
A faluban volt 2 bognár, több cipész, kefekötő, kerékgyártó és cséplőgép-tulajdonos is.
Az 1976-ban létrehozott Zselici Tájvédelmi Körzet egyik turisztikai központja, ahol turistaház és kulcsosház várja a kirándulókat.
Simonfa fő látványossága a természeti környezet. A falun több turistaút is áthalad, köztük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, Zselici „Négy fa” nevű túra zölddel jelzett útvonala, Vukov Péter emléktúra és a "Zselic 40 éjszakai túra" is.
A temető környékén tavasszal, védett orchidea fajokban gyönyörködhetünk. (Tarka és Vitézkosbor )