Napi vicc
Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán ****ban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögbõl, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledõ leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált:
"Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték.
"Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik:
"Na, most mit csináljak?"
Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg vagy, csak mások fiatalabbak
Médiatár
Simonfa története
A megyeszékhelytől 8 km-re délre fekvő falu a Kaposba ömlő Zselic-patak völgyébe, a völgyre néző zselici domboldalra települt.
A község határából bronzkori tárgyak is előkerültek, bizonyítva, hogy már akkor is lakott volt. A helység neve a Simon személynévből származik, viselője a falu egykori tulajdonosa volt. Az utólag a " falva " szó rövidülése.
Simonfa nevét 1421-ben említette először oklevél Symonfalwa néven, mikor Zsigmond királytól a Tamási család kapta meg adományként Illyemindszenti János itteni birtokait.1536-ban Fanchy János és Péter voltak a település földesurai. Az 1554 évi török kincstári adólajstromban csak 6, az 1571 évében pedig 10 házzal volt felvéve. 1598-1599-ben Dersffy Ferenc birtokaként említették az oklevelekben. Az 1660 évi dézsmaváltság jegyzékében a szigligeti vár tartozékai között sorolták fel. 1715-ben 8 háztartását írták össze, ekkor Guary Gábor birtoka volt, majd 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyady családé, 1767-ben és 1776-tól a Somssich családé volt. A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. Az 1900-as népszámlálás 731 simonfait regisztrált. A népességszám a 20. század második felében kezdett erőteljesen csökkeni.
Simonfa 1872-től a 20. század közepéig körjegyzőségi székhely volt, 1990 óta ismét az, a térség közigazgatás központja, a Simonfai Közös Önkormányzati Hivatal székhelye.
Római katolikus iskolájában már 1839-ben kántortanitó oktatta a gyerekeket.
A faluban volt 2 bognár, több cipész, kefekötő, kerékgyártó és cséplőgép-tulajdonos is.
Az 1976-ban létrehozott Zselici Tájvédelmi Körzet egyik turisztikai központja, ahol turistaház és kulcsosház várja a kirándulókat.
Simonfa fő látványossága a természeti környezet. A falun több turistaút is áthalad, köztük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, Zselici „Négy fa” nevű túra zölddel jelzett útvonala, Vukov Péter emléktúra és a "Zselic 40 éjszakai túra" is.
A temető környékén tavasszal, védett orchidea fajokban gyönyörködhetünk. (Tarka és Vitézkosbor )